Az előzetes terveim szerint két részre oszlott a dél-ázsiai utazásom: az eleje inkább kulturális jellegű, a második fele inkább a természetről szól. Ugyanis úgy gondoltam, hogy márciusban még nem lesz katasztrofálisan meleg, ekkor érdemes az alföldi városokat végignézni, utána pedig a hegyekben lesz kellemesebb (még a monszun előtt). Nem volt tökéletes terv, mert az alföldön már márciusban is forróság volt, míg az igazi magashegyi hágók csak május közepén nyíltak meg, a monszun pedig egy kicsit már áprilisban elkezdődött. Nem baj, azért jól működött a terv így is, most is így csinálnám, tavasszal jobbat nem lehet kitalálni (talán az ősszel-télen lett volna kicsit jobban megvalósítható ez az utazás). Risikesből nyolc órás buszút vitt Josimathba. A busz eleinte a Himalája előhegységeiben kanyarog órákon keresztül, monszunerdők, rizsteraszok között. Ilyen helyeken:

A út vége felé kezdenek feltűnni az igazán magas (akár 6000 m tengerszint feletti) hegyek. Joshimath városa egy hegyoldalban található, a völgy mélyén folyik az Alakananda folyó. 

Első két éjszakámat egy építés alatt álló szálláson töltöttem, mire rájöttem, hogy sokkal olcsóbban is találok szállást, amit nem mutatott meg a booking.com, így még két éjszakát itt töltöttem, a hegyek között, egy másik hostelben. Fűtés az nem volt sehol, jól be kellett takarózni (két takaróval), és kabátban aludni. Annyi előnye van a hidegnek, hogy ahogy este hűl az idő, egy idő után szinte fizikailag lehetetlenné válik, hogy felkeljek az ágyból, a meleg takarók alól, így legalább jól el tudok aludni. Persze azért ez nem volt annyira kényelmes igazából... Joshimath ugyanis nagyjából 2000 m-rel fekszik a tengerszint felett (tehát, mint a transzfogarasi út teteje), itt már hűvös van márciusban, még ezen az alacsony szélességen is. 

Joshimathból egy felvonó visz fel a domb tetejére, Auliba, de ez nem rendszeresen közlekedik, hanem csak akkor indítják el, ha megfelelő számú ember gyűlik össze a használatára. Így össze kellett, hogy gyűljünk néhányan, ez pár órát vett igénybe. Fentről viszont csodálatos kilátás tárult a szemünk elé:

A második képen a jellegzetes, háromszög alakú csúcs a világ huszonharmadik legmagasabb csúcsa, a 7816 m magas Nanda Devi. Ekkora hegyek az egész világon csak Ázsiában találhatók, azon belül is csak a Himalájában és a Karakorumban. Kirándulásom egyik fontos célja volt, hogy igazán magas hegyet lássak (ezt megelőzően a legmagasabb a Damavand hegy volt (5610 m) - igaz, azt meg is másztam - itt ezzel azért nem próbálkoztam volna), ez most sikerült. Eltöltöttem pár órát Auliban, majd levonóztam.

Másnap kicsit tovább akartam menni a kínai határ, és a Nanda Devi hegy irányába, ezt egy autóstoppal oldottam meg, a kedves fiatalemberek elvittek Tapovanba. Itt a hegyek között egyébként inkább kelet-ázsiai, mint dél-ázsiai kinézetűek az emberek, mint ahogy Nepálban is. Tapovanban sétáltam egy kicsit, majd busszal visszajöttem Joshimathba.

Joshimath még arról is nevezetes, hogy innen lehet feljutni még magasabbra a kegyek közé, Badrinathba, ahol a  kolostorban a hindu vallás nagy gondolkodója Ádi Sankara élt sokáig. Sajnos még nem nyitották meg az utat Badrinath felé, még túl korai szakaszában tartottunk az évnek. 

A Garhwal-Himalája hegyeinél magasabbakat nehéz találni a világon, azért nekem az utam során sikerült, kicsit később, Nepálban, de erről majd később.