Joshimathból busszal érkeztem Risikesbe, majd néhány nappal később indultam tovább Amritszárba, kilenc órán keresztül tartott a buszút. Amritszárban egy kertvárosi házban szálltam meg egy hostelben, ahol nagyon kellemes társasági élet zajlott. Még azzal az indiai sráccal is újra találkoztam itt véletlenül, akivel korábban a Risikesben ismerkedtem meg. A városban tett sétám során pedig egy német sráccal futottam össze véletlenül, akivel Jodhpurban laktam együtt korábban... Igaz, én nem ismertem meg őt (olyan sok emberrel találkoztam már azóta), ő megismert engem. Kicsi az utazók világa, és nagy örömet tud okozni egy ilyen találkozás. 

Amritszár a szikh vallás legfőbb szent helyének, a Harmandir Sahibnak az otthona. Ez egy gyönyörű épület, az Aranytemplom, ahol a szikh vallás szent könyvének az eredeti példányát őrzik. A tizenhatodik század végén épült. Íme egy kép róla:

Az Aranytemplomot, mint látható, egy hatalmas medence veszi körbe, amely egyben a szikhek rituális fürdőjeként is szolgál, a tavon keresztül egy márványlapokkal fedett híd vezet a templomhoz. A tavat pedig fehér márványból készült, vallási céllal szolgáló épületek veszik körül:

Az Aranytemplom, és az épületek felülről:

A híd belülről:

A hídhoz, és így a templomhoz egy nagyon hosszú sort végigállva lehet eljutni, három órát álltam sorba, hogy bejussak az Aranytemplomba... Nagyon fontos zarándokhely ez a szikheknek. 

Az Aranytemplom este:

Az volt a tapasztalatom, hogy a szikh emberek általában nagyon kedvesek, ez már Delhiben is feltűnt. Itt, Pandzsábban is hasonlóan barátságos emberek élnek, mint Jodhpurban. A gurudwarában (a szikh templom) ingyenes ebédet szolgálnak fel, segítve ezzel a rászorulókat, és építve a közösséget. Itt a zarándokoknak a szállás is ingyenes. Érdemes lehet utánanézni a szikh vallásnak kicsit, végül is a világ legnagyobb vallási közösségei közé tartozik, sokfelé szét is szóródtak a világban, de nagyon röviden: kicsit olyan, mint ha néhány dolgot vennénk a hindu vallásból, néhányat a muszlimból, és összekevernénk. Hagyományosan mégis elég rossz viszonyban vannak a muszlimokkal. 

Maga Amritszár belvárosa nem csúnya, kicsit hasonlít Jaipurhoz, a vonalszerű díszítések miatt, csak itt minden fehér (Jaipurban rózsaszín),

Egészen olyan érzésem volt például ezen a vásárló utcán sétálva, vagy a nagy köztéri lovasszobrot figyelve, mintha visszatértem volna Európába. Nem véletlenül: a szikhek hagyományosan jóban voltak a britekkel, Pandzsábnak van talán a leginkább európai jellege az indiai tartományok közül. 

A másik turistaattrakció Amritszárban az Aranytemplom mellett a pakisztáni-indiai határon rendszeresen megtartott katonai parádé. Engem ez annyira nem foglakoztatott, nem néztem meg.

Amritszárban majdnem két hetet töltöttem. Sajnos megbetegedtem, valószínűleg a (felelőtlenül) elfogyasztott hús volt felelős a magas lázzal járó gyomorrontásomért... Kellemetlen volt, sokáig tartott, végül elmúlt. Indiában nem ajánlott húst enni! Közlekedési eszközt is nehéz volt fogni itt, először Jaisalmer irányában szerettem volna innen továbbmenni, de ahogy telt az idő, rájöttem, hogy el kell végre indulnom keletre: Delhin keresztül Benáresz (Varanaszi) irányába.