Agrából a nem túl távoli Mathurába buszoztam egy német sráccal együtt, akit a szálláson ismertem meg. Ez Krisna szülőhelye, akinek a személye sokak számára a világszerte ismert Krisna-tudatú hívők közössége révén lehet ismerős, de alapvetően Krisna az egyik legfontosabb szereplő a hindu vallásban, Visnu isten egyik megtestesülése. Az innen néhány kilométerre található Vrindvanban pedig Krisna a fiatal korát töltötte, így ezekben a városokban rengeteg hindu templom, sztúpa található. Mivel én korábban már sok helyen jártam a világban, de hindu sztúpákkal még nem igazán találkoztam (leszámítva a Salgótarjánba vezető, 21-es utat) , ezért úgy gondoltam, hogy eljövök ide körülnézni. Vrindavan amúgy nagyon piszkos város, ami kijön a házakból, az az utcán folyik el, disznók fetrengenek, majmok, kutyák mászkálnak mindenfelé (a tehenek maguktól értetődnek).

Vrindavanban nem szabad a szemüveget magunkon hordani, mivel a majmok ellopják azt: egy pillanat alatt a hátunkon teremnek, megragadják, és már viszik is... Mivel azonban jobban meg akartam nézni egy-egy sztúpát, volt, hogy magamon felejtettem a szemüveget. Egy ilyen alkalommal megtörtént a baj: egyszer csak egy súlyt érzek a vállamon, a következő másodpercben pedig már nem érzem, de a szemüvegemet sem az orromon... A tettes majom pedig felugrott a legközelebbi háztetőre, és onnan nézett le a győztesek magabiztosságával, a szemüveg szárát rágcsálva. Azt hallottam, hogy ilyenkor valami édességet kell adni neki, hogy visszaadja a zsákmányát, de hiába próbálkoztam nápolyival, a módszer nem vezetett sikerre. Egy helyi ember sietett a segítségemre (nem önzetlenül: később pénzt kért szolgálataiért, 100 rúpiát, ami 400 forintnak felel meg). Ő is a nápolyival próbálkozott, félig-meddig sikerrel is járt - a majom lejött a háztetőről - de a szemüveget fent hagyta. Így azt egy bottal kellett leverni onnan. Belesett a szennylébe, és mire észbe kaptunk, egy új majom már el is kapta, elfutott vele. Az indiai úr a majom után dobta a botját, mire az elejtette a szemüveget, az visszajutott hozzám - jöhetett ismét az örömünnep. Jöhetett volna, de a szemüveg egyik lencséje hiányzott... Ezután hosszú percekig keresgéltük a földön az elveszett lencsét, lassan kezdtem lemondani róla - azonban egyszer csak elém állt egy majom, a szájában a lencsével. Megint megpróbáltam a nápolyis módszert - nem kellett neki a finom édesség, inkább a lencsét rágcsálta tovább. Ekkor már igen ideges lettem (mondjuk addig is az voltam), és a majom felé csaptam a táskámmal. Az kénytelen volt elugrani a csapás elől, leugrott a biztonságot jelentő kukáról, amelyen trónolva a lencsémet rágcsálta, majd a földön egy másik majom nekiesett, hogy elvegye a majomtársadalomban úgy látszik, komoly értéket képviselő üveglencsét. Miközben verekedtek, elejtették a lencsét, én pedig gyorsan felkaptam - happy end! Lett volna, de természetesen a lencse nem úszta meg szárazon a rágcsálást, kisebb darabok letörtek belőle. Mindenesetre ezt a szemüveget később még hónapokig hordtam. Bosszantó egy történet volt a helyszínen átélve, de kis idő elteltével már én is csak nevettem rajta.

Azért láttunk sok templomot is Vrindavánban, nemcsak majmokat, mielőtt visszatértünk volna a szálláshelyünket jelentő Agrába