Jaipur (lehetne Dzsajpurnak is írni, azért döntöttem mégis az angolos írásmód mellett, mert az  jóval bevettebb) egy újabb nagyváros, de az eddigiek közül egyértelműen a legjobb. Az itt élők hozzáállása egészen más, mint máshol: kedvesek, segítőkészek - ha leállnak beszélgetni velem, sok esetben hátsó szándék nélkül teszik. Ez jellemző volt később is, bármerre jártam Indiában (azért itt, Radzsasztán tartományban voltak a legkedvesebbek). Úgy látszik, inkább Delhi és Agra jelentett rosszabb élményt ilyen szempontból. Jaipur kifejezetten szép város: van egy óvárosi része, ahol az épületek nagy része a rózsaszín egy árnyalatára van festve, ezért hívják Jaipurt rózsaszín városnak. Épületei sokat megmutatnak a hagyományos indiai építészetből, palotákkal van telezsúfolva, amelyeket gazdag maharadzsák építtettek. A rózsaszín falakat egyszerű, fehér, vonalszerű motívumok díszítik. Egészen úgy lehet bolyongni a belváros utcáin, mint egy európai városban, ellentétben Delhivel és Agrával, ahol távol esnek egymástól a szép épületek. Márciusban itt igen meleg volt (36 °C), és itt az egész éves csapadékmennyiség is kisebb, mint amerre eddig jártam, a szárazabb éghajlat a növényzeten is meglátszik. A szállásom Jaipurban nagyon kellemes volt, könnyen megtaláltam (Indiában először találkoztam olyannal, hogy kiírják a megfelelő helyre az utcát és a házszámot); sok kedves fiatal indiaival, akik vacsorára invitáltak. Pedig féltem tőle, mert igen olcsó volt, néhány száz forint egy éjszakára.

Számtalan igen szép épület található a városban. Először az Albert Hall épülete tűnt fel, amely ugyan a brit korona uralma idején épült, nagyszerűen mutatja az indiai építészet jellegzetes vonásait:

A Hawa Mahal a Szelek Palotája, gazdag maharadzsa építtette:

Egy átlagos épület Jaipurban:

A városi palotakomplexum két fő épülete a Mubarak Mahal:

És a Chandra Mahal:

Ez utóbbi udvarán forgatták a Zuhanás című film egyik jelenetét, ilyen kapuk vannak az udvarban:

Itt, az udvaron találkoztam utazásom során először magyarokkal, a Fehérvár Tours egy csoportjával.

Még mindig vannak további paloták, így a vízi palota, a Jal Mahal:

Sisodia Rani királyné palotája:

Jaipur fölülről, egy toronyból, látszódnak a paloták:

Egy park:

A Jantar Mantar egy csillagvizsgáló, ahol a csillagok égi pozícióit mérő eszközök találhatók. A jaipuri Jantar Mantar a világörökség része:

Ezeknek a furcsa alakú, elsőre megállapíthatatlan funkciójú csillagászati eszközöknek a látványa furcsa érzést keltett bennem, olyan volt, mintha egy teljesen értelmetlen formákkal telezsúfolt helyre érkeztem volna, mintha Jorge Luis Borges Halhatatlan ember című novellájában lennék, ahol az irracionális, megmagyarázhatatlan épületekkel teleépített Halhatatlanok Városa a félelmet, émelygést, undort, az értelmetlenség érzését váltotta ki a főszereplőből.

Jaipur amúgy nagyon szegény város, azért ez külvárosi utcaképeken ez is látszik:

Meg ez is Jaipur:

Egyik kedvenc indiai városom lett, Jodhpur mellett.