Előrebocsátom, hogy Jodhpur tetszett a legjobban az utam során az összes város közül, ahol jártam (talán Leh-vel együtt). Vonattal érkeztem a jodhpuri állomásra, ahol a riksa sofőrök sokkal udvariasabbak, és kevésbé erőszakosak voltak, mint más városokban. Eddig egyértelműen azt tapasztaltam, hogy az emberek egyre kedvesebbek nyugati irányban (Agra, Delhi -> Jaipur -> Jodhpur) haladva. Az itt élők kedvességével többször is találkoztam Jodhpurban: kisgyerekek csatlakoztak hozzám beszélgetni, és egy pillanatig nem éreztem, hogy a pénzeszsákot látnák bennem. Emberek csak úgy bemutatkoztak, és meséltek magukról. Lányok szelfizni akartak velem. A szállásomon is nagyon kedvesek voltak a vendéglátók. 

Jodhpur a "Kék Város", az óvárosban a legtöbb épület szép kék színű, és olyanok, mint a mesében: díszesek a homlokzatok, és különösen a kapuk, a mézeskalács ház jutott róluk az eszembe. Felülről is szép látványt nyújt a város, ugyanis az óváros nagy része egy magas kiemelkedés lejtőire épült, a domb tetején pedig ott áll a hatalmas Mehrangarh-erőd, ahonnan kitűnő kilátás nyílik a Kék Városra. Az óvárosban zegzugos, labirintusszerű az utcahálózat. Kicsit hasonlít Marokkó medináira, mégis egészen egyedi, és indiai (azon belül is marwari). Minden elérhető közelségben volt a hostelemtől (kivéve az Umaid Bhavan palotát), sétálva bárhova el lehetett jutni. Jodhpur egy egymillió fő körüli népességű város, ami Indiában egyáltalán nem számít nagynak. Először az óvárosban bolyongtam: 

Jodhpurban is van lépcsős kút, egy helyi srác nagyot ugrott a vízbe, olyan tíz méter magasságból:

Jodhpurnak van egy főtere egy óratoronnyal, és innen szép kilátás nyílik a Mehrangarh-erődre:

Ezután az erődöt vettem célba, ahol a maharadzsa lakott régen. Itt ismét minden grandiózus, mint Amberben, Jodhpur egykor a Marwar nevű államalakulat székhelye volt, amely egy sajátos (marwari) művészeti stílussal rendelkezik, mint ahogy az az épületek meseszerű díszítéséből is látszik. Íme a vár belülről:

Varban ehhez hasonló képeket állítottak ki:

A híres kilátás a Kék Városra:

A vár egy belső udvara:

A vár mögött van egy természetvédelmi terület, ahol sétálgatni lehet (a 36 °C-ban, árnyék viszont nincs). Innen is szép kilátás nyílik a hatalmas várra.

A Jaswant Thada az egyik uralkodó feleségének a síremléke, Jodhpur Taj Mahalja. Benne képeken láthatjuk Marwar egykori uralkodóit kiállítva, a gazdagságuk mostanáig megmaradt (ha a hatalmuk nem is):

A naplemente is szép innen:

Az Umaid Bhawan palota a világ egyik legnagyobb magánrezidenciája, itt lakik a maharadzsa, ezen kívül hotelként is funkcionál. Ez az épület csak riksával közelíthető meg, nem a városban, hanem attól kicsit távolabb áll, azért én sétálva jutottam el hozzá. Egyébként Jodhpur is nagyon sok fontos forgatási helyszíne volt a Zuhanás című filmnek, így a palota, az erőd, vagy a kilátás a várból, a lokációk felsorolása itt található. A palota:

A hatalmas Mehrangarh-erőd innen is nagyszerűen látszik, ahogy kiemelkedik a pusztából (igaz, az erődből is látszik a monumentális palota):

Sajnos Jodhpurban messze nem annyi időt töltöttem, mint amennyit megérdemelt volna (két napot), mert már nagyon vágytam a Himalájába, a hegyek közé... Pedig ilyen szép várost ritkán lát az ember.