Jodhpurból Jaipurba mentem vissza busszal, ahonnan alvó busz vitt Risikesbe, nagyjából tizenkét órás úton. Az alvó buszokon kis fülkékben lehet fekve aludni, egymás fölött is vannak fülkék, két ember egymás mellett alszik, és egymáson kell átmászni, ha fel kell kelnünk a helyünkről. Eléggé kényelmetlen, de azért el lehet viselni. A városba reggel megérkezve még egy riksát kellett fognom, hogy bejussak a központba, a szállásomhoz. Risikes a Himalája lábánál helyezkedik el, egyfajta kapu a hegységhez vezető úton. A Gangesz völgyében fekszik, egy monszunerdő közepén. Mivel én még ezelőtt sosem jártam esőerdőben (vagy monszunerdőben), számomra ez jelentette a hely igazi különlegességét. Elsősorban azért jöttem ide, mert innen tudtam továbbmenni a Garhwal-Himalája felé. De Risikesnek van egy másik jelentősége is a turisták számára: a jóga fővárosának tartják egyesek, így rengeteg a nyugati (és mindenféle egyéb) turista a városban. Sok a szálláshely, sok a fiatal európai, egy kicsit olyan volt, mintha hazaérkeztem volna. Sokan nem szeretik a turistaáradatot, de én itt nem bántam. Különben is egy szép fekvésű város a Gangesz völgyében, egy esőerdő közepén - miért is panaszkodnék? Két híres függőhíd van a városban a Gangeszen (a Laxman Jhula és a Ram Jhula), amelyek köré épülnek a fontosabb épületek - hindu templomok és asrámok. Maga a Laxman Jhula (majdnem Laxmann Gyula, mint a vízvezeték-szerelőnk):

Maga a város pedig ilyen festői:

Először három napot töltöttem itt, majd, miután a hegyekből visszajöttem, újabb kb. öt napot. Úgyhogy sok időm volt, mégis a legnagyobb élmény a környéki erdőkben tett kirándulás volt. Sűrű, buja, különleges, szokatlan növényzet, görbe ágak és indák, áthatolhatatlan aljnövényzet, és rengeteg hang, ami a mi mérsékelt övi erdőinkben nem szokványos, elsősorban az ízeltlábúak zajonganak, a békák meg akár ugatásszerű hangokat adnak ki. Igazi esőerdő fíling, bár később Délkelet-Ázsiában tapasztaltam, hogy a trópusi őserdőben még sűrűbb az aljnövényzet, még több az inda, még kaotikusabb, még hangosabb, szóval az megint más. Van egy tisztás Risikes közelében, amelyről azt beszélik, hogy kijárnak oda az elefántok, elmentem oda, de elefántot sajnos nem láttam (igaz, letört ágakkal szegélyezett, egészen jelentős csapást, meg igen nagy méretű ürüléket viszont igen...). Az erdő:

Az ürülék, amelyre az interneten talált képek alapján azt merem mosdani, hogy egy elefántból jöhetett ki:

Ahogy felmásztam a hegyre a folyóvölgyből, gyönyörű kilátás tárult elém a város felé:

És a hegyek felé is, itt már lassan kezdődik a Himalája:

Fent a hegyen találtam egy tanyát, ahol teraszokon termesztették a növényeket.

Az egyik risikesi szállásomon a személyzet egyik tagja ellopott .az egyik vendégtől egy i-phone-t. Úgy derült ki, hogy elrejtette egy fazék alá, így a csörgését meg lehetett hallani... Nem valami ügyes... Azért ez félelmetes volt, gyorsan elköltöztem onnan, azaz legalábbis gyorsan próbáltam, de nehezen találtam új helyet: húsvét volt, tele voltak a szállások. Buszt sem sikerült találnom, amivel továbbindulhattam volna. Végül egy nagyon kellemes szállást sikerült fognom, a Gangesz túlpartján, nem is drágán, amikor pedig már kezdtem lemondani a reményről. Így eltöltöttem még néhány napot a városban, ezért lett ilyen hosszú az itteni tartózkodásom.

Szóval nagyon szép hely volt ez is, pedig tulajdonképpen csak átutazóban voltam (igaz, jó hosszan).